Mi a baj a férfiakkal?

 

A legviccesebb talán az az egészben, hogy ezt a cikket férfiként írom. Mert annyi hendikepes “kollégámat” látom, hogy besz*rás :).

Vannak sztereotípiák. Ilyennek kell lennie egy pasinak, vagy épp olyannak kell lennie. Ez néhány évente változik. Huszonvalahány évesen közel mindenki felismeri. Legalábbis remélem… Nade. Először is maradjunk az eredeti felvetésnél: semmilyennek nem KELL lennie egy férfinak. Rá van bízva, milyen akar lenni, és szerintem tényleg legyen olyan. Akkor van rend. Szóval szerintem van ilyen, és van olyan pasi.

Mitől jó egy pasi a nő szerint?

Na ez már fogósabb kérdés, de azért messze nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnik. Igazából mélyen belül egyfajta pasi kell a nőnek. Az, aki kapcsolatban van saját érzéseivel. Ezt majd kifejtem mindjárt, de előbb még kitérek arra a vetületre, hogy a felszínen miért néz ki ez másként oly gyakran.

Pusztán azért, mert olyan nővel kerülünk épp kapcsolatba, aki a múltbéli – főként apa – minták miatt ezt egyelőre tagadja. Ezért egyelőre “macsó” pasit szeretne. A felszínen. Még abban a bűvöletben él, amit kintről kapott (és mi, pasik is), hogy a macsó vagyok, tudom mit akarok, az egyenlő azzal, hogy érzéketlen is vagyok.

Hát, kb ennyi a lényege. Mi, pasik azt tanultuk meg, hogyan kell macsónak lenni, érzések nélkül élni, a csajok meg annyit tanultak meg, hogy az a férfi, aki ilyen, aki tagadja az érzéseit. És igazából ennyi a baj, már ha van ebben a kérdésben bármi baj is. Az, hogy a férfiak nem tanulták meg megélni, és kimutatni az érzéseiket, a nők pedig nem tanulták meg, hogy a pasi a gyenge/érzelmeket (f)elismerő énjével együtt tud csak az az erős manus lenni, akit ők keresnek.

Kifejtés

Avagy miért nem baj, sőt, kifejezetten jó, ha egy férfi látja és kimutatja a benne megjelenő érzéseket? Azért, mert az érzés az egyszerűen érzés. Néha harag, vagy féltékenység, máskor magány, meg nem értettség. Félelem, szorongás, ésatöbbi. Igen, néha olyan érzések, amik nem azt mutatják, hogy erősek vagyunk. Vagy épp erősebbnek akarnak mutatni bennünket annál, mint amilyenek vagyunk.

Én azt mondom, hogy a legerősebb az a férfi, aki képes szembenézni az érzéseivel, és képes magát olyannak mutatni, amilyennek érzi magát. Néha azt mondani a kedvesének, hogy “Nyüsszögő, gyámoltalan kis f*sznak érzem magam…”. Máskor meg épp azt, hogy “Olyan energiám van, hogy kifordítanám a Földet a sarkaiból!”. Nekem az a tapasztalatom, hogy így vagyok önmagam, sehogy máshogy. Néha gyenge, máskor olyan, mint egy sárkány.

Úgyhogy pasitársaimnak annyit tudok javasolni mindössze, hogy éljék meg érzelmeiket befelé és kifelé egyaránt. Nektek, ezt olvasó nőknek pedig csupán annyit, hogy fogadjátok el, hogy egy pasi, a földkeregség legférfibb férfija is, csak akkor önmaga, ha lehet néha érzelmes, “gyenge” is. Ha lehet egész.

Igazából a teljes hűtlenség, megcsalás és megcsalatás kérdéskör is már csak arre épül(het) föl 🙂

De erről legközelebb.

Örülök, ha feliratkozol mail listámra. Frissítések, egy-két különcikk, ami nem lesz fönt az oldalamon, a Facebook-on… Ilyesmikre gondolok.