A Jobbik bal lába

Népszerű téma László Petrát, legrfissebb celebünket és menekültgáncsolónkat ekézni. És hát nem csoda, hiszen épp most olvastam az indexen, hogy eltűnt az éterből, nem elérhető telefonon, és hogy nem tudja, hogy hogyan történhetett ez az egész eset ott a határon!

Erről az jut eszembe, hogy:

“Hát persze. Nem tudja, hogy történhetett. Véletlen volt. Akárkivel megeshet. Arra járt, kinézett a határba, megbotlott egy szögesdrótban, és pont beleakadt a bakancsa egy kislány mellkasába. Hoppá, elnézést menekült kislány, irtó peches napom van.”

Mert hát az ember a legtöbb esetben ugye tudja, hogy hol tartózkodnak a végtagjai, és azt is érzi, milyen fizika írja le pillanatnyi mozgásállapotukat. Enélkül elég nehéz túlélni. Na nemcsak ebben a világban, hanem evolúciósan is, ugye. Szóval jó, sőt, elengedhetetlen, hogy egy lény tudja koordinálni a mozgását, reakcióit.

És hát amúgy is. Egyszerűen csak nem rúgunk bele senkibe. Sem menekültbe, sem másba. Gyerekekbe, gyengébbekbe meg különösen nem. Sőt. Újságíróként, ami a közszereplő egy formája, szerintem még inkább figyelünk ilyenekre. Elvégre írni (tudósítani) annyi, mint példát, irányt mutatni. Ahogy egy politikus is figyel arra, hogy példamutató magatartásával egy közösség morális mértékadója lehessen. Ugye?
Belerúgni? Muhaha. Szerintem értelmes ember már akkor is komolyan aggódni kezd maga miatt, ha nem tud higgadtan megbeszélni valamit, mert “valamilyen belső késztetésre” minduntalan föl kell emelnie a hangját.

Képmutatók

De azt sem tudom nem észrevenni, hogy milyen hipokrita megnyilvánulások kísérik amúgy az egész jelenséget. Mert az egy dolog, hogy LP épp elvesztette az önkontrollját. Neki ez a mentsége a felelősségvállalás alól. Elvesztette. LP pedig nézeteit tekintve amúgy sem állt távol a szélsőségektől, így ha ő elveszti a kontrollját, az könnyen lehet, hogy egy lendülő bakancsot jelent. Mi a fenének ezen csodálkozni? Pláne ítélkezni, véresszájjal fröcsögni, ellen-Facebook-oldalt (igen, azt!) létrehozni???

Mindazoknak, akik ítélkeznek, vajon nincs-e meg nap mint nap a maguk kibúvója, a saját felelősségvállalásuk alól? Nem veszítik-e el azt a bizonyos kontrollt akár a leghétköznapibb dolgokban is? Mint mondjuk: Ne haragudj drágám, hogy kiabáltam, de nagyon elveszítettem a fejemet. Mert ez így hangzik inkább szerintem: Ne haragudj drágám, amiért halogatom az önismeretem mélyítését, a következményeit pedig üvöltözésemmel rád hárítom. Vagy: Elfelejtettem ezt vagy azt. Szerintem: Nem tartottam észben ezt vagy azt. Én csináltam, vagyis ez esetben nem csináltam. Mert tudatosan vagy tudat alatt nem fontos számomra. Vagy a bürokrata: Én még egyet is értenék önnel, nem én büntetem meg személy szerint, hanem ilyen a rendszer. De szerintem ez úgy helyes, hogy: Belső igazságérzetem figyelmeztetése ellenére hátrányt okozok önnek (mert félek, hogy ha nem ezt tenném, holnaptól nem lenne állásom). Azt hiszem, sokaknak csak az a szerencsélye, hogy őket – LP-val ellentétben – épp nem veszik körül kamerák.

Arra gondolok, hogy ma emberek csakis és kizárólag azért menekülnek, mert életfeltételeik lehetetlenné váltak. Ennek oka pedig végső soron az, hogy a fejlett világ egyszerűen mindenben vonakodik felelősséget vállalni. Elvette mindenüket, háborúkat katalizált, és ma is úgy osztja el a javakat, hogy ő még fejlettebb legyen, a többi meg le van sz*va (Erről szól a Neked is van egy négered című írásom). Ilyen a rendszer egésze. Pont. Min keresztül teszi ezt? Pénzen keresztül. Mi, igen, mi mindannyian, pedig nap mint nap a pénzünkkel ennek a rendszernek a fennmaradását segítjük elő. A sarki közértben. A benzinkúton. A telefon- és áramszámláinkon keresztül. A pazarló fogyasztói társadalmunkkal. Minden nap döntést hozva, hogy NEM gondolkodunk el egy ennél értelmesebb világ létrehozásán. Nem gondolkodunk el azon, hogy emberként mindeddig – százéveken és rendszereken át – milyen életmódot támogattunk.*
Ha meg mindez tökmindegy, akkor miért fáj, ha LP épp nem figyelt oda egy pillanatra a lábára? Mert amíg őt ütjük-vágjuk, addig is elterelhetjük a figyelmünket arról, hogy az a láb legalább annyira a sajátunk is?

Ui.:

Ja, és csak úgy a végére. Olyan világot építettünk, amiben annyira aggódnunk kell a jelenünkért, jövőnkért, annyi félelemmel vagyunk tele, hogy egyre szélsőségesebb nézetek is virágoznak. Félelem a Föld, a fejlett világ, a gyerekeink jövőjéért, a biztonságunkért, szinte mindenért. Egy ilyen helyzetben Petra bal lába lehet, hogy csak a teljes kétségbeesését fejezte ki. Úgy érezte: valamit tennie kell. Valamivel védenie kell világát, országát, területét, szeretteit. Mert ezek itt özönlenek. Nyomás alatt, stresszben volt, így nem lehet intelligens döntéseket hozni… És nem, nem mentem föl az erőszakot. De nem is démonizálom. Nem tudom, mi jön a jövőben, sőt, mi számít akár ma is helyes vagy helytelen viselkedésnek. Az erőszak végülis valahol nem moralitás kérdése. Van. Része a természetnek, benne az ember világának is. Nélküle nem lehet élni, de vele sem, ha nem tudjuk, hol a helye.
Meggyőző jövőkép, faj-szintű egyetértés e kérdésben pedig sehol. Nincsenek normák, fogódzkodók. Fejlett világunk először találkozik ilyen eseménnyel. Így aztán mindenki reagál rá a vérmérséklete szerint. Ki a helyszínen, ki fotelből.

De egy biztos. Este mindegyikük megbont egy sört, amit a Tescoban vett.

* Vannak, akik elgondolkodnak azon, hogy hogyan is nézhet ki, mi módon működhet egy, az ember szellemi minőségéhez igazodó társadalom. Mert van ilyen, és nem is lehetetlen abba az irányba haladni… De ez már egy következő írás témája. Ha értesülni szeretnél elkészültéről, iratkozz föl itt.

Neked is van egy négered

A menekültkérdés messze nem olyan egyszerű, hogy kerítésépítésre és visszatoloncolásra, vagy épp minél több érkező befogadására, integrálására lehetne redukálni. Ez az egész ügy korántsem újkeletű. Többszáz éve kezdődött.

Ha rendezni szeretnénk, akkor a teljes problémát kell kezelni, aminek a hogyanját először ki kellene találni. Mert szerintem kevesek tudnák megmondani, hogy hogyan is kellene hozzálátni. De adok néhány konkrét nézőpontot is.

Mi csináltuk az egész ügyet

Szerintem a híradásokból alapvetően hiányzik ez a megközelítés. Mármint az, hogy mi, fejlett világban élők hoztuk létre ezt az egész problémát. Először is elhurcoltuk fél Afrikát rabszolgának. Aztán most meg jó sok éve kiszívjuk a kontinens alól az olajat, kibányásszuk az aranyat, gyémántot, egyéb értékes ásványokat. Amit az elmúlt évszázadokban elvettünk, azt nemes egyszerűséggel saját jólétünk növelésére használtuk föl. És itt a hangsúly a saját jólétünkön van. Tehát nem emberiség szintű, Afrikát is fejlesztő dolgokat műveltünk, hanem őket szegénységben tartva egy fogyasztásorientált világot építettünk és bálványozunk mind a mai napig. De hogy ez ne legyen elég, még ráadásul fegyvereket is szállítunk régóta, és mind a mai napig az ottani érdekcsoportoknak. Tucatszám robbantunk ki kisebb-nagyobb háborúkat. Hadd öljék egymást. Legalább kevesebben lesznek. Apropó: Afrika lakossága több mint egymilliárd fő, és gyorsan növekszik.

menekult2

Főúr, fizetek!

Namost, a társadalmunk, mint rendkívül összetett, globális jelenség, most benyújtotta a számlát. Ötvenmillió afrikai kispincér hozza 🙂 Egyszerűen annyi történt, hogy az ő kárukra építettük föl az egyenlőtlenség társadalmának rendszerét, majd egyszer csak túl sok lett nekik. És valóban az életük lett a tét. Úgyhogy jönnek, és hát az vesse rájuk az első követ, aki nem menekítené ki égő hajjal maga is azonnal családját, és persze a saját irháját egy olyan tűzfészekből, ahol isten áldása épen megérni minden egyes napot.

Befogadjuk?

Muhaha. Ha az embertelen körülmények, a háborúk, az élelmiszer, ivóvíz és orvosi ellátás hiánya miatt csak Afrika egyötöde kel útra, akkor Európát megnézhetjük. Hová tennénk el minden egyes országban a lakosság felét kitevő bevándorlót? Mondjuk kétszázmillió embert? Ezt nyilván senki nem gondolja komolyan. Jól hangzik, olyan emberséges, meg minden, de komplett hülyeség. És akkor nem is említettem, hogy totál más kultúrából, életszemlélettel érkeznek, ami nem könnyítené meg az összecsiszolódást.

Elűzzük?

Hm. Valami nemrég látott zombis film jelenete ugrik be. Jeruzsálem ultrakomoly fallal körülvéve, csillió-billió katona, a falakon kívül meg körös-körül zombiföld. Tök jól működött a fal. Egy darabig… A falépítés mindig háborút jelent. Ha van ellenségkép, kész a háború. De első lépésként is még több adópénz megy ilyesfajta építkezésekre, meg a rendvédelem erősítésére. És aztán jön a háború.

Mit lehet tenni?

Én személy szerint azt gondolom, hogy csak a teljes problémakör egésze kezelhető. Hogyan? Úgy, hogy az emberiség – jelen írott történelme során először – tényleg felvállalja a felelősséget. Annak felelősségét, amit már elkövetett, és aminek elkövetéséért mindenképpen felelős is. Itt már csak a felvállalásáról van szó. Ami akkor látszik, ha a politikusok az ostoba befogadom/kiűzöm dualitás helyett bedobnának egy harmadik verziót. Mondjuk azt, hogy “Tisztelt elnöktársaim, nyissunk arról végre egy párbeszédet, hogy hogyan áramoltathatjuk úgy az évszázadok alatt jogtalanul elvett javakat, hogy az afrikaiak Afrikában emberhez méltó életet élhessenek.” Szerintem ezt a kérdést ezen a szinten lehetne rendbetenni. Ezt lehet kérni, követelni választott politikusainktól. Ha ilyen módon kerül fókuszba a téma, a világ összes, ebben érdekelt, értelmes embere biztosan ki tud találni megfelelő megoldásokat. Amíg ez nem történik meg, a kisember rághatja a neki dobott befogadom/elutasítom csontot, és reménykedhet, hogy párszázmillió afrikai megindulása mégsem jelent háborút.

És igen, neked is van egy négered. Ahogy a Földön jelenleg szinte mindenkinek, aki a jólétet élvezi. Van egy négerünk, valahol messze, akiért mindezek miatt felelősek vagyunk. Úgyhogy én írok is egy kérelmet. Ha mindenki ezt kérné képviselőitől, azt hiszem, jóval közelebb lehetne a megoldás.

 

ÁLLAMPOLGÁRI KÉRELEM

 
Tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr!

Országunk polgáraként arra kérem Önt, hogy a menekültügyi problémák kezelésekor – a lelkiismeretet és az emberi faj globális érdekeit képviselve – igyekezzen minden rendelkezésre álló eszközével a bevándorlás okául szolgáló áldatlan helyzet megszüntetésére koncentrálni. Igyekezzen továbbá a más államokkal való kapcsolattartáskor, és nemzetközi porondokon erre biztatni minden egyéb nemzet képviselőit is. Tájékozottságát feltételezve nem rabolom az idejét a bevándorlási hullámot kiváltó afrikai helyzet ecsetelésével.

Maradok tisztelettel:

Rozgonyi Zoltán
 

Ui.:

Az afrikaiak egyébként (bocsánat, hogy mindvégig így, egy kalap alá véve emlegetem őket, természetesen nemcsak Afrikára gondolok ez alatt, hanem az Afganisztánból, Szíriából, Jemenből és más országokból érkező bevándorlókra is) tök jól elvannak a saját kontinensükön. Eszük ágába nem jutna ezer kilométereket vándorolni, és belehalni az utazásba, ha nem a létük lenne a tét, és történetesen nem itt lenne az az ott, ahol az ő javaikból (is) építettünk egy kényelmes világot. Én azt gondolom, Afrika problémái ugyan a mi problémáink is, de megoldani csak Afrikában lehet őket. És remélem, hogy elérkezik a nap, amikor az (emberi) életet annyira tudjuk tisztelni, hogy ha valaki kioltja, az emberiség minden tagja megáll, és nem folytatja (termelő) tevékenységét. Mindaddig, amíg ez a szégyenteljes állapot, amiben ez akár áttételesen is elkövethető, fönnáll. Mert amilyen történelmet írunk, az nem emberhez méltó. Én spec. szégyellem… Az, hogy az ISIS végül mit csinál ebben az egész katyvaszban, “szimplán” mészárolja és elűzi a nem muzulmánokat, vagy a menekülthullámot saját emberei Európába csempészésére használja ki, végeredményben nem is fontos. A lényeg, hogy ez is csak egyetlen tényező a nagy képben. Mindezek a gondolatok persze nem jelentik azt, hogy ezt a problémát ne kellene már ma is, napi szinten, operatíve kezelni. De ettől még nyitott egy másik út is, föntebbi nézőpontból nézve. Már ha megengedjük magunknak, hogy legyen, és ezzel az emberiség fókuszába emeljük ezt a lehetőséget is.