Összeszedtem a legfontosabb okokat, ki-ki ítélje meg, az ő esetében mennyire játszanak szerepet az itt felsoroltak.

A magánéleti kapcsolat az egyén belső fejlődésének legkézzelfoghatóbb indikátora. Van, akinek szinte mindig olajozottan működik az együttélés, kapcsolódás, vannak, akiknél gyakoribbak a súrlódások. De olyan talán nincs széles e világon, akinek soha ne lennének nehéz pillanatai a magánéletében. Ha megbillen valami a szeretett társ és közted, az nem ritkán olyan erős belső fájdalmat okoz, amihez képest a fizikai gyötrelmek eltörpülnek. De miért van az, hogy néha egyszerűen nem megy a kapcsolódás? Összeszedtem a legfontosabb okokat, ki-ki ítélje meg, az ő esetében mennyire játszanak szerepet az itt felsoroltak.

1. Úgy érzed, nem ért meg.
Mindenekelőtt áll – szerintem – a meg nem értés problémaköre. Az embernek a megértés a legfontosabb, amit a másiktól kaphat. Gyakran még magánál a tényleges segítségnél is fontosabb, hogy azt érezhesd, hogy a másik pontosan érti, tudja (és akarja is tudni), mi megy benned végbe. Nyilván nem véletlenül vagy feszült, vagy épp önbizalomhiányos, társadalmi rangosságában megtépázott ember. Ilyenkor egyetlen dologra vágysz. Arra, hogy a másik szemében az tükröződjön: megérti elkeseredett helyzetedet, és veled van akkor is, ha épp úgy érzed, az egész világ ellened fordult. Ezekben a pillanatokban nincs szükséged megoldásra, okos jótanácsokra. Sokkal inkább arra, hogy valaki figyelmesen meghallgasson, megértse, milyen állapotban vagy, és miért. És szavak helyett egy őszinte pillantással, egy öleléssel vagy simogatással jelezze: te akkor is fontos, ha nem a legfontosabb vagy számára, amikor viharok dúlnak benned. Amikor elvesztetted lelki erődet, a jövőbe vetett bizalmadat, az optimizmusodat.

2. Nem tudod elmondani, pontosan mit és miért érzel.
Az előző pont gyakran épp ebből következik. Abból, hogy te magad sem tudod pontosan, mi miatt vagy darabokra esve, márpedig ha nem tudod tételesen az állapotodat kiváltó okokat, nem is tudhatod azokat megfelelően kommunikálni. Vagyis a másik megértésének hiánya gyakran a te, saját magad megértésének a hiányából fakad. Az is lehet persze, hogy te pontosan tisztában vagy azzal, mi munkál benned, elmondani mégsem tudod, mert a másik részéről ellenállást, el nem fogadást tapasztalsz, amikor megpróbálod kifejezni belső érzéseidet. Talán nála is bekapcsolnak valamit a hallottak, ezért már az elmondás közben bezár előtted, és bár látszólag figyel rád, de érzed, hogy mégsem jutnak el a szívéig az üzeneteid. Lehet, hogy benne is félelmet, a bizalmának megingását váltják ki a szavaid, ezért csak részben képes azokat meghallani. Te pedig nem vagy képes más, szelídebb, számára is érthető, megnyugtató módon tolmácsolni azt, ami benned van.

3. Úgy érzed, megingott a társad szeretete irántad.
Ha azt érzed, hogy párod hozzád való viszonyában változás következett be, nehéz elhessegetned az érzést, hogy már nem vagy neki (annyira) fontos. Ez pedig saját önbizalmadat, belső erődet forgácsolja darabokra. Bár önértékelésünknek nem szabad(na) függenie a külső visszaigazolástól, mégis nehéz olyan embert találni, akire ne lenne hatással a kívülről jövő reakció. Pláne akkor, ha az a szeretett társtól jön, akivel összekötöttük az életünket. Ilyenkor azonban azt se felejtsd el, hogy az ő lelkét is számtalan gond nyomaszthatja, amik miatt nem képes azt a feltétel nélküli szeretetet áramoltatni feléd, amire oly nagy szükséged van.

4. Vitás helyzetben összemosol több problémás kérdést.
Ez is egy gyakori oka a veszekedéseknek, az egymás közti távolság növekedésének. Több problémád van, de nem vagy képes egyenként végigmenni rajtuk, hogy ezen a módon megérthesse azokat. Ehelyett egyik problémáról a másikra ugrálsz, mielőtt még elérkeztél volna a megértéshez/megértetéshez. Pedig így legfeljebb dobálózni lehet a fájdalmat okozó ügyekkel, aminek az a vége, hogy teljesen elkeseredsz a meg nem értés miatt. Ráadásul ezekben az esetekben végül gyakran hamis oksági összefüggéseket vágsz a fejéhez (vagy ő a tiédhez), amivel végképp lehetetlenné teszed a megértést, a közeledést. Ha tíz problémád van, akkor darabonként el kell jutni a megértésig, és amíg az egyik helyzetet nem tetted tisztába, szót sem érdemes ejteni a többi kilencről.

5. Nem ugyanazok a fontos dolgok kettőtök számára.
Ez talán a legobjektívebb minden közül. Amikor az együttélés során – a kezdeti rózsaszín időszak vakságán túllépve – az derül ki, hogy egyszerűen a fontos dolgokban nem ugyanúgy néztek a világra. Persze azt mindig érdemes alaposan megvizsgálnod, hogy tényleg lényegi kérdésekben van-e közöttetek nézőpontbeli különbség, vagy csak azt hiszed. Előbbi esetben alighanem a kapcsolat nem lesz életképes, az utóbbiban azonban az önismeret mélyítése meghozza a változásodat, ami rendezi a vitás helyzeteket.