Népszerű téma László Petrát, legrfissebb celebünket és menekültgáncsolónkat ekézni. És hát nem csoda, hiszen épp most olvastam az indexen, hogy eltűnt az éterből, nem elérhető telefonon, és hogy nem tudja, hogy hogyan történhetett ez az egész eset ott a határon!

Erről az jut eszembe, hogy:

„Hát persze. Nem tudja, hogy történhetett. Véletlen volt. Akárkivel megeshet. Arra járt, kinézett a határba, megbotlott egy szögesdrótban, és pont beleakadt a bakancsa egy kislány mellkasába. Hoppá, elnézést menekült kislány, irtó peches napom van.”

Mert hát az ember a legtöbb esetben ugye tudja, hogy hol tartózkodnak a végtagjai, és azt is érzi, milyen fizika írja le pillanatnyi mozgásállapotukat. Enélkül elég nehéz túlélni. Na nemcsak ebben a világban, hanem evolúciósan is, ugye. Szóval jó, sőt, elengedhetetlen, hogy egy lény tudja koordinálni a mozgását, reakcióit.

És hát amúgy is. Egyszerűen csak nem rúgunk bele senkibe. Sem menekültbe, sem másba. Gyerekekbe, gyengébbekbe meg különösen nem. Sőt. Újságíróként, ami a közszereplő egy formája, szerintem még inkább figyelünk ilyenekre. Elvégre írni (tudósítani) annyi, mint példát, irányt mutatni. Ahogy egy politikus is figyel arra, hogy példamutató magatartásával egy közösség morális mértékadója lehessen. Ugye?
Belerúgni? Muhaha. Szerintem értelmes ember már akkor is komolyan aggódni kezd maga miatt, ha nem tud higgadtan megbeszélni valamit, mert „valamilyen belső késztetésre” minduntalan föl kell emelnie a hangját.

Képmutatók

De azt sem tudom nem észrevenni, hogy milyen hipokrita megnyilvánulások kísérik amúgy az egész jelenséget. Mert az egy dolog, hogy LP épp elvesztette az önkontrollját. Neki ez a mentsége a felelősségvállalás alól. Elvesztette. LP pedig nézeteit tekintve amúgy sem állt távol a szélsőségektől, így ha ő elveszti a kontrollját, az könnyen lehet, hogy egy lendülő bakancsot jelent. Mi a fenének ezen csodálkozni? Pláne ítélkezni, véresszájjal fröcsögni, ellen-Facebook-oldalt (igen, azt!) létrehozni???

Mindazoknak, akik ítélkeznek, vajon nincs-e meg nap mint nap a maguk kibúvója, a saját felelősségvállalásuk alól? Nem veszítik-e el azt a bizonyos kontrollt akár a leghétköznapibb dolgokban is? Mint mondjuk: Ne haragudj drágám, hogy kiabáltam, de nagyon elveszítettem a fejemet. Mert ez így hangzik inkább szerintem: Ne haragudj drágám, amiért halogatom az önismeretem mélyítését, a következményeit pedig üvöltözésemmel rád hárítom. Vagy: Elfelejtettem ezt vagy azt. Szerintem: Nem tartottam észben ezt vagy azt. Én csináltam, vagyis ez esetben nem csináltam. Mert tudatosan vagy tudat alatt nem fontos számomra. Vagy a bürokrata: Én még egyet is értenék önnel, nem én büntetem meg személy szerint, hanem ilyen a rendszer. De szerintem ez úgy helyes, hogy: Belső igazságérzetem figyelmeztetése ellenére hátrányt okozok önnek (mert félek, hogy ha nem ezt tenném, holnaptól nem lenne állásom). Azt hiszem, sokaknak csak az a szerencsélye, hogy őket – LP-val ellentétben – épp nem veszik körül kamerák.

Arra gondolok, hogy ma emberek csakis és kizárólag azért menekülnek, mert életfeltételeik lehetetlenné váltak. Ennek oka pedig végső soron az, hogy a fejlett világ egyszerűen mindenben vonakodik felelősséget vállalni. Elvette mindenüket, háborúkat katalizált, és ma is úgy osztja el a javakat, hogy ő még fejlettebb legyen, a többi meg le van sz*va (Erről szól a Neked is van egy négered című írásom). Ilyen a rendszer egésze. Pont. Min keresztül teszi ezt? Pénzen keresztül. Mi, igen, mi mindannyian, pedig nap mint nap a pénzünkkel ennek a rendszernek a fennmaradását segítjük elő. A sarki közértben. A benzinkúton. A telefon- és áramszámláinkon keresztül. A pazarló fogyasztói társadalmunkkal. Minden nap döntést hozva, hogy NEM gondolkodunk el egy ennél értelmesebb világ létrehozásán. Nem gondolkodunk el azon, hogy emberként mindeddig – százéveken és rendszereken át – milyen életmódot támogattunk.*
Ha meg mindez tökmindegy, akkor miért fáj, ha LP épp nem figyelt oda egy pillanatra a lábára? Mert amíg őt ütjük-vágjuk, addig is elterelhetjük a figyelmünket arról, hogy az a láb legalább annyira a sajátunk is?

Ui.:

Ja, és csak úgy a végére. Olyan világot építettünk, amiben annyira aggódnunk kell a jelenünkért, jövőnkért, annyi félelemmel vagyunk tele, hogy egyre szélsőségesebb nézetek is virágoznak. Félelem a Föld, a fejlett világ, a gyerekeink jövőjéért, a biztonságunkért, szinte mindenért. Egy ilyen helyzetben Petra bal lába lehet, hogy csak a teljes kétségbeesését fejezte ki. Úgy érezte: valamit tennie kell. Valamivel védenie kell világát, országát, területét, szeretteit. Mert ezek itt özönlenek. Nyomás alatt, stresszben volt, így nem lehet intelligens döntéseket hozni… És nem, nem mentem föl az erőszakot. De nem is démonizálom. Nem tudom, mi jön a jövőben, sőt, mi számít akár ma is helyes vagy helytelen viselkedésnek. Az erőszak végülis valahol nem moralitás kérdése. Van. Része a természetnek, benne az ember világának is. Nélküle nem lehet élni, de vele sem, ha nem tudjuk, hol a helye.
Meggyőző jövőkép, faj-szintű egyetértés e kérdésben pedig sehol. Nincsenek normák, fogódzkodók. Fejlett világunk először találkozik ilyen eseménnyel. Így aztán mindenki reagál rá a vérmérséklete szerint. Ki a helyszínen, ki fotelből.

De egy biztos. Este mindegyikük megbont egy sört, amit a Tescoban vett.

* Vannak, akik elgondolkodnak azon, hogy hogyan is nézhet ki, mi módon működhet egy, az ember szellemi minőségéhez igazodó társadalom. Mert van ilyen, és nem is lehetetlen abba az irányba haladni… De ez már egy következő írás témája. Ha értesülni szeretnél elkészültéről, iratkozz föl itt.