Drága Téke. Nyolc évig voltunk házasok, és ma úgy tűnik, végleg beadtam a válókeresetet. Igazából én már 3 hete eldöntöttem, hogy elhagylak, azóta minden orgazmusom csak színleltem.
Nyolc évig hitegettél, hogy egyszercsak vége lesz a lustaságnak. Hogy rákapcsolsz, begyorsulsz, te is fejlődsz, mint az ilyen kapcsolatokban az egészséges lenne. Igen, hitegettél, mert ahányszor csak találkoztunk, mindig bűnbánóan lesütötted a szemed, szántad-bántad, hogy ilyen megalázó kapcsolatba kényszerítesz, de minden ígéreted hamis volt.
Téke, ez rólad a legjobb képem
Te nem változtál, pedig oly sokszor szóltam, hogy nekem másra van szükségem. Hogy a kor elhaladt mellettünk, ez a kábel már nem az a kábel.
Te pedig mindig azt igérted, hogy megváltozol. Mindig a nagy szavak.
S Te pénzért vennéd szerelmünket
De 3 hete valami történt. Találkoztam valaki mással. A neve Digike. Levélen keresztül ismerkedtünk meg. De valószínűleg tudod, hiszen épp aznap dobtál be te is egy üzenetet a postaládámba, hogy mostantól minden más. Fölvetted a tempót. Már nem vagy az a tunya, akinek eddig mutattad magad. És már nem lehet menet közben megoperálni.
Sőt, a múltért is hajlandó vagy elégtételt adni. Megfizetni. Pénzzel akartad megváltani évekig tartó szenvedésemet melletted. Kinek képzelsz engem, máig nem tudom.
Hát, elkéstél. Másé lettem, visszavonhatatlanul. Egy olyané, aki nem hiteget. Aki őszintén beszél hozzám, s nemcsak mondja, teszi is. Aki nem azért ad, mert fél, hogy elhagyom, mert mástól többet kapok.
Digike, milyen jól nyomod
Adyval búcsúzom TeTéled
Kérem a Sorsot, sorsod kérje meg,
Csillag-sorsomba ne véljen fonódni
S mindegy, mi nyel el, ár avagy salak:
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak.
Csókollak,
Egykori hites társad.
