Van egy ismerősöm, B. Azt vallja, jobb, ha minden semmirekellő pusztul a Földről. Tele van tetoválva. Nagy Magyarország, Sieg Heil, meg a társaik.
Minden nap reggel nyolctól este nyolcig a kisközért előtt ül, ahová járok. És piál.
De legalább vannak elvei
Talán az a legszörnyűbb, hogy senki nem szól neki, senki nem akar neki szólni. Kollektíve kínosnak érzi mindenki, amiről beszél, mégsem mondunk semmit. Én sem.
Lehet, hogy ilyen volt a 30-as évek Németországa is? Lehet, hogy pont ugyanez volt a közöny? Lehet, hogy ott is, akkor is, kínosnak érezték azok, akik ott voltak, hogy szóljanak? Lehet, hogy csak ennyi, és pillanatok alatt gyilkosokká válunk?
