Tudom, hogy nem kéne, de mégis érdekel. Na de mélyen belül ki az, akit nem?

Sétálok az utcán, és úgy érzem, néznek. Biztos hülyén áll a hajam. Vagy lecsúszott a sliccem. Vagy lehet, hogy fogkrémes maradt a szám sarka? Valami biztos van velem. Mert ha hirtelen ránézek valakire, látom, hogy elkapja a tekintetét. Nézett.

Vagy látom, hogy két kollégám beszélget, és közben néha rám néznek. Tudom, hogy rólam beszélnek. De vajon min csámcsoghatnak?

Mindenkivel megesnek ilyen helyzetek. Velem számtalanszor történt már. De mi a fenéért érdekel ez engem?

  • Mert nem nézhetek ki hülyén.
  • Mert nem lehetek én a ranglétra alján.
  • Mert ha kilógok, kiközösítenek.
  • Mert kiközösítve elveszítem a rangomat.
  • Mert a rangom a megélhetésem.

Ha beszélnek rólam, félni kezdek. Attól, hogy elveszítem a közösségemben elfoglalt pozíciómat. És jogosan, mert akiről sokat beszél a közössége, azt előbb-utóbb partvonalra teszi.

Csak három féle embert nem érdekel, hogy beszélnek róla.

  • A szociopatákat,
  • az ultra gazdagokat,
  • és a megvilágosodott embereket.

A döntés a kezünkben van.