A menekültkérdés messze nem olyan egyszerű, hogy kerítésépítésre és visszatoloncolásra, vagy épp minél több érkező befogadására, integrálására lehetne redukálni. Ez az egész ügy korántsem újkeletű. Többszáz éve kezdődött.
Ha rendezni szeretnénk, akkor a teljes problémát kell kezelni, aminek a hogyanját először ki kellene találni. Mert szerintem kevesek tudnák megmondani, hogy hogyan is kellene hozzálátni. De adok néhány konkrét nézőpontot is.
Mi csináltuk az egész ügyet
Szerintem a híradásokból alapvetően hiányzik ez a megközelítés. Mármint az, hogy mi, fejlett világban élők hoztuk létre ezt az egész problémát. Először is elhurcoltuk fél Afrikát rabszolgának. Aztán most meg jó sok éve kiszívjuk a kontinens alól az olajat, kibányásszuk az aranyat, gyémántot, egyéb értékes ásványokat. Amit az elmúlt évszázadokban elvettünk, azt nemes egyszerűséggel saját jólétünk növelésére használtuk föl. És itt a hangsúly a saját jólétünkön van. Tehát nem emberiség szintű, Afrikát is fejlesztő dolgokat műveltünk, hanem őket szegénységben tartva egy fogyasztásorientált világot építettünk és bálványozunk mind a mai napig. De hogy ez ne legyen elég, még ráadásul fegyvereket is szállítunk régóta, és mind a mai napig az ottani érdekcsoportoknak. Tucatszám robbantunk ki kisebb-nagyobb háborúkat. Hadd öljék egymást. Legalább kevesebben lesznek. Apropó: Afrika lakossága több mint egymilliárd fő, és gyorsan növekszik.
Főúr, fizetek!
Namost, a társadalmunk, mint rendkívül összetett, globális jelenség, most benyújtotta a számlát. Ötvenmillió afrikai kispincér hozza 🙂 Egyszerűen annyi történt, hogy az ő kárukra építettük föl az egyenlőtlenség társadalmának rendszerét, majd egyszer csak túl sok lett nekik. És valóban az életük lett a tét. Úgyhogy jönnek, és hát az vesse rájuk az első követ, aki nem menekítené ki égő hajjal maga is azonnal családját, és persze a saját irháját egy olyan tűzfészekből, ahol isten áldása épen megérni minden egyes napot.
Befogadjuk?
Muhaha. Ha az embertelen körülmények, a háborúk, az élelmiszer, ivóvíz és orvosi ellátás hiánya miatt csak Afrika egyötöde kel útra, akkor Európát megnézhetjük. Hová tennénk el minden egyes országban a lakosság felét kitevő bevándorlót? Mondjuk kétszázmillió embert? Ezt nyilván senki nem gondolja komolyan. Jól hangzik, olyan emberséges, meg minden, de komplett hülyeség. És akkor nem is említettem, hogy totál más kultúrából, életszemlélettel érkeznek, ami nem könnyítené meg az összecsiszolódást.
Elűzzük?
Hm. Valami nemrég látott zombis film jelenete ugrik be. Jeruzsálem ultrakomoly fallal körülvéve, csillió-billió katona, a falakon kívül meg körös-körül zombiföld. Tök jól működött a fal. Egy darabig… A falépítés mindig háborút jelent. Ha van ellenségkép, kész a háború. De első lépésként is még több adópénz megy ilyesfajta építkezésekre, meg a rendvédelem erősítésére. És aztán jön a háború.
Mit lehet tenni?
Én személy szerint azt gondolom, hogy csak a teljes problémakör egésze kezelhető. Hogyan? Úgy, hogy az emberiség – jelen írott történelme során először – tényleg felvállalja a felelősséget. Annak felelősségét, amit már elkövetett, és aminek elkövetéséért mindenképpen felelős is. Itt már csak a felvállalásáról van szó. Ami akkor látszik, ha a politikusok az ostoba befogadom/kiűzöm dualitás helyett bedobnának egy harmadik verziót. Mondjuk azt, hogy „Tisztelt elnöktársaim, nyissunk arról végre egy párbeszédet, hogy hogyan áramoltathatjuk úgy az évszázadok alatt jogtalanul elvett javakat, hogy az afrikaiak Afrikában emberhez méltó életet élhessenek.” Szerintem ezt a kérdést ezen a szinten lehetne rendbetenni. Ezt lehet kérni, követelni választott politikusainktól. Ha ilyen módon kerül fókuszba a téma, a világ összes, ebben érdekelt, értelmes embere biztosan ki tud találni megfelelő megoldásokat. Amíg ez nem történik meg, a kisember rághatja a neki dobott befogadom/elutasítom csontot, és reménykedhet, hogy párszázmillió afrikai megindulása mégsem jelent háborút.
És igen, neked is van egy négered. Ahogy a Földön jelenleg szinte mindenkinek, aki a jólétet élvezi. Van egy négerünk, valahol messze, akiért mindezek miatt felelősek vagyunk. Úgyhogy én írok is egy kérelmet. Ha mindenki ezt kérné képviselőitől, azt hiszem, jóval közelebb lehetne a megoldás.
ÁLLAMPOLGÁRI KÉRELEM
Tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr!
Országunk polgáraként arra kérem Önt, hogy a menekültügyi problémák kezelésekor – a lelkiismeretet és az emberi faj globális érdekeit képviselve – igyekezzen minden rendelkezésre álló eszközével a bevándorlás okául szolgáló áldatlan helyzet megszüntetésére koncentrálni. Igyekezzen továbbá a más államokkal való kapcsolattartáskor, és nemzetközi porondokon erre biztatni minden egyéb nemzet képviselőit is. Tájékozottságát feltételezve nem rabolom az idejét a bevándorlási hullámot kiváltó afrikai helyzet ecsetelésével.
Maradok tisztelettel:
Rozgonyi Zoltán
Ui.:
Az afrikaiak egyébként (bocsánat, hogy mindvégig így, egy kalap alá véve emlegetem őket, természetesen nemcsak Afrikára gondolok ez alatt, hanem az Afganisztánból, Szíriából, Jemenből és más országokból érkező bevándorlókra is) tök jól elvannak a saját kontinensükön. Eszük ágába nem jutna ezer kilométereket vándorolni, és belehalni az utazásba, ha nem a létük lenne a tét, és történetesen nem itt lenne az az ott, ahol az ő javaikból (is) építettünk egy kényelmes világot. Én azt gondolom, Afrika problémái ugyan a mi problémáink is, de megoldani csak Afrikában lehet őket. És remélem, hogy elérkezik a nap, amikor az (emberi) életet annyira tudjuk tisztelni, hogy ha valaki kioltja, az emberiség minden tagja megáll, és nem folytatja (termelő) tevékenységét. Mindaddig, amíg ez a szégyenteljes állapot, amiben ez akár áttételesen is elkövethető, fönnáll. Mert amilyen történelmet írunk, az nem emberhez méltó. Én spec. szégyellem… Az, hogy az ISIS végül mit csinál ebben az egész katyvaszban, „szimplán” mészárolja és elűzi a nem muzulmánokat, vagy a menekülthullámot saját emberei Európába csempészésére használja ki, végeredményben nem is fontos. A lényeg, hogy ez is csak egyetlen tényező a nagy képben. Mindezek a gondolatok persze nem jelentik azt, hogy ezt a problémát ne kellene már ma is, napi szinten, operatíve kezelni. De ettől még nyitott egy másik út is, föntebbi nézőpontból nézve. Már ha megengedjük magunknak, hogy legyen, és ezzel az emberiség fókuszába emeljük ezt a lehetőséget is.
